Vandálok vagyunk,de miért? - "favágás" a nyárádi Kucikban
Írta: Eleven Televízió   
2010. február 24. szerda, 15:34

A mezõnyárádi Kucikban kora tavasztól késõ õszig szorgosan járnak a gyümölcsösöket, szántóföldeket megmûvelni, gondozni a tevékeny gazdák. A tél beálltával, mikor a hidegre fordult idõjárás behúzódnak meleg otthonaikba. Ekkor mások veszik át a terület „felügyeletét”.
Megjelennek azok, akik mit sem törõdnek a természettel, vagy azzal, hogy létezik olyan, magántulajdon. Sajnos, ha manapság valamit nem kerítünk el szögesdróttal és nem õriztetjük vérebekkel, vagy nem teszünk rá lakatokat, akkor az egyesek szemében azt jelenti: „szabad préda”.
Kikre gondolok? "A favágókra"! Nem azokra, akik gondosan kijelölik, hogy melyik fa alkalmas a kitermelésre egy esetlegesen irtsára kijelölt erdõrészen. Persze senki sem tudja kik voltak azok, de minden esetre sikerült kivágniuk jó néhány fát a  határban, többek közt a határszélet jelölõ akácfákat is.


 

Mióta az eszemet tudom, azok a fák ott álltak a szõlõ és a szántóföld közötti mûút tövében. Döbbenten álltam meg a hátrahagyott gallyak között. A kevésbé gyakori látogatónak is szembeölõ a változás, mert a szántóföldek sivárságát ezek az akácok törték meg elõször, ha tekintetünket Mezõnyárád felõl a Bükkre tereltük. Most majd megtörik a szõlõtõkék, adhatnák rá a megoldást „favágóink”. Egy enyhe karlegyintéssel még hozzá is tehetnék, hogy majd nõ helyette másik. (Igen, 20-25 év múlva biztosan ad is majd árnyékot, vagy meleget egy újabb favágó csoportnak. Ha lesz, aki ültet helyette másikat.)
Gondolhatnánk, hogy bizonyára olyan emberek tették, akik e nélkül a fa nélkül megfagytak volna a télen. Túl sok szakértelem nem kell hozzá, hogy lássuk, a vágásnyomokon nem holmi rozsdás kézifûrész ejtette a metszést. Márpedig, akinek ilyen eszköz van a birtokában (ki tudja, az is honnan) nem éppen a fagyhalál szélén áll. Arról nem is beszélve, hogy ezek termetes fák voltak, így az elszállításukat sem biciklivel, vagy talicskával oldották meg.

Ami pedig a leginkább felháborított, az az volt, mikor megláttam a szõlõsorok végébe helyezett kis fapadok és asztalok felaprítását. Az asztallap közepébõl kiszeltek egy darabot és azt vitték magukkal.
A hozzá tartozó kis padokkal is hasonlóképpen jártak el kedves fa tolvajaink. Ettõl a darabtól õk sem melegszenek sokáig, de az asztal is használhatatlanná vált a padokkal együtt. Nem beszélve az eszmei értékérõl, amit nem is nekünk, hanem a gazdájának jelent.
Erre már nem a szükség vitte az elkövetõt az bizonyos, ez a vandalizmus! Vajon miért fáj az valakinek, hogy egy embertársa, aki dolgozik a nyári forróságban, egy árnyas padon törölgethesse le fáradságos verejtékét a homlokáról?

                                                                                                                            pr

 


Adjon hírt ismerõseinek errõl a cikkrõl a közösségi oldalakon! Kattintson az ikonokra!

Add az iWiW-hez Add a Startlaphoz Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez

 

Joomla Templates and Joomla Extensions by ZooTemplate.Com
 

A hozzászólás az Ön számára nem engedélyezett.
Kérjük regisztráljon vagy lépjen be az oldalra!