Nemcsak az évszak változott (kattints a képre a nagyításhoz)

Elgondolkodtató, hogy a jó öreg fûzfa túlélt két világháborút, de az emberi felelõtlenséget, barbárságot már nemigen fogja. Alig valamivel odébb egy másik, ugyanilyen korú, nagyapáink által talán még féltve õrzött fa is hasonló sorsra jutott ezen a télen. Meg merem kockáztatni, hogy a tettesek is ugyanazok voltak. Persze ilyenkor hajlamosak vagyunk egy legyintéssel elintézni a dolgot: „Hideg van, kell a tüzelõ.” Elég azonban szétnézni a Kápás-tetõn, vagy bármelyik közeli fasorban, hogy rádöbbenjünk: lassan minden kipusztul körülöttünk. Mintha máshonnét legálisan nem lehetne tûzifához jutni.

Szembetûnõ változás (kattints a képre a nagyításhoz)

És mi a helyzet a szemétteleppel? Annak az állapotát mivel magyarázzuk?

A bejáratot elzáró két jókora kaput már rég ellopták, valaki bizonyára némi anyagi haszonra tett szert belõle. Aztán jött egy másik valaki, aki arra is lusta volt, hogy a nem létezõ kapun bemenjen és hátrébb helyezze el a törmelékét, így közvetlenül a kapu helyére billentette. Bizony nagy fáradság lett volna még kb. ötven métert menni egy teherautóval és ott lerakni a szemetet! Innéttõl pedig beindult a láncreakció: mivel bemenni már nemigen lehetett, hát mindenki rakta a szemetét kocsiszám a kapun kívülre.
Van már belõle bõven a szántóföldön, de lassan az útra is kerül. Persze ha már így alakult, (mert valakinek a hanyagsága így alakította) jó volna, ha szemétlerakó kezelõje mihamarább felszabadítaná a bejáratot és így talán megszûnne az áldatlan állapot. Természetesen csak addig, míg valakinek kedve nem szottyan újabb halom hulladékot lerakni a kapu helyére.

Helyzetkép a szemétteleprõl (kattints a képre a nagyításhoz)

Ha már morgolódunk, tegyünk hozzá még egy-két dolgot. Lassan alig találunk a faluban olyan közterületen lévõ ereszcsatorna kiömlõt, buszmegállót, telefonfülkét, amelyik ne lenne, vagy ha már kijavították, a közelmúltban ne lett volna ripityára törve. De említhetnénk a tõbõl kirángatott, vagy kitört jelzõtáblákat is. Úgy látszik egyeseknek hatalmas mennyiségû fölös energiáik vannak.
Az egyetlen pozitívum, hogy tudok olyan esetrõl, ahol a polgárõrség vagy a rendõrség kézre kerítette a rongálót. Leginkább azonban némi pénzbírsággal meg is ússza az illetõ. Tudom, csekély rá törvény adta lehetõség, de ha rajtam múlna, meg lehetne oldani a szeméttelep rendben tartását: lapát, talicska és már lehetne is indulni levezetni a felgyülemlett energiát.

A rendõrség és a polgárõrség nem lehet ott mindenütt. De, ha csak egy kicsivel több figyelmet, odafigyelést szentelnénk nemcsak a személyes értékeink védelmére, hanem a külterületen és belterületen levõ értékek védelmére is, talán gátat szabhatnánk a hasonló eseteknek. Mert ha így folytatódik, lassan eltûnnek a falu környéki fák, a szemét elönt bennünket, a buszra pedig várhatunk a szabad ég alatt a szakadó esõben, csak azért, mert valakik úgy érzik, minden fa nekik nõ, vagy a buszváró és az ereszcsatorna azért van, hogy legyen mit szétverni.
                                                                                                        k.gy.
(megjegyzés: az Eleven Televízió a hamarosan mozgóképben is bemutatja a fent leírtakat. A képek remélhetõleg szemléletesebben tárják majd fel az uralkodó állapotokat.)